Csendes Percek, 1962 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1962-03-01 / 2. szám

»Plánták ők az Ur házában, « mi Istenünk tornácaiban virágzanak.« (Zsolt. 2:14.)

Tavasszal az én kötelességem megmetszeni a tearózsa bokrokat. Vigyázva nyesegetem le az elszáradt ágakat. Van amikor a bokor tövén új hajtásokat találok. A rózsaszakértők szerint le kell nyesni ezeket a hajtásokat is, máskülönben a bokor nem nyit teljes rózsákat.

A böjti időszak nagyon alkalmas arra, hogy lenyesegessük életünk olyan hajtásait, melyek lelki növekedésünkben akadályoznak. Talán több felé tevékenykedünk, mint kellene, talán hiábavaló dolgokra pazaroljuk energiánkat.

Nem könnyű dolog a metszőollót a saját kívánságaink ellen használni. Azonban ha nemet mondunk olyan dolgoknak, amelyek elterelik figyelmünket Istentől — csodálatos érzéssel gazdagodunk meg. Megérezzük, hogy Isten szeretetének és kegyelmének a melege betölti lelkünket. Ezzel táplálkozva szellemünk, lelki életünk lassan, de biztosan kibontakozik egy új csodálatos szépségben.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk! A Te erőd hív elő minden rügyet és levelet,Tetőled jő a növekedés. Segíts bennünket, hogy azokat az ágakat, melyek Tőled elválasztanak, lenyesegessük a mi életünkben, hogy növekedhessünk a Te dicsőségedre. Jézus által. Ámen.

— Ellent kell mondanunk a hiábavaló dolgoknak, ha igent akarunk mondani Istennek. —

Nancy Gibbons Zook (lova)

VASÁRNAP, ÁPRILIS 8.

Olvassuk: 92. zsoltárt.

41