Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté 18:21—35.

»Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mnnyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.« Máté 6:15.

Az emberi szívben természetszerűleg meg van a hajlam a bosszúra, hogy visszafizessük a rosszat, amit kaptunk. Pedig Krisztus azt mondja nekünk, hogy a megbocsátásra mindig készen kell lennünk, nemcsak egyszer, hanem még 77-szer is, ahányszor csak megbántanak.

Az Ö parancsából láthatjuk, hogy ismerte az emberi szív szükségeit. A bosszúállás okozza azt, hogy vér folyik, hogy annyi szenvedés és kár van. Akiben bosszúállás vágya él, tönkreteszi saját békéjét és boldogságát. Ami a legrosszabb: az ilyen lélek nem bírhatja Isten bocsánatát.

Hogyan lehetünk megbocsátó lelkületüek? Csak akkor, ha arra emlékezünk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Nagyon sokszor vétkezünk Isten ellen gondolatban, szóban és tettben. Az emberi bűn okozta az Ur Jézus haláltusáját a Gethsemané kertjében és az Ö kereszthalálát. »Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk.« (1. Péter 2:24.) Ha az ö csodálatos megbocsátására gondolunk, hogy ne bocsátanánk meg másoknak azért, amit ellenünk elkövettek.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Néked, hogy Jézus által megbocsátasz nékünk. Add, hogy az új életben, amit általa élünk, a szeretet és megbocsátás szellemével viseltessünk mások iránt. Az Ö nevében kérünk. Ámen.

Kenji Kawachi (Japán)

KEDD, FEBRUAR 21.

54