Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Máté evangéliuma 6:5—13

»És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak akik ellenünk vétkeznek.» Máté 6:12.

Amint a testnek szüksége van táplálékra, az ember halhatatlan lelkének is szüksége van bűnbocsánatra. A lélek legnagyobb szüksége az, hogy bocsánatot nyerjen és a lélek legnagyobb veszedelme az, ha nem tud megbocsátani.

Amikor Jézus imádkozni tanított bennünket, világosan kifejezte azt, hogy ha mi bocsánatért esedezünk Istenhez, nekünk is meg kell bocsátani azoknak, akik ellenünk vétettek. így tehát a megbocsátás kettős jellegű: Hogy az Isten megbocsássa a mi bűneinket és hogy mi megbocsássunk másoknak.

Ennek a nagy, kettős igazságnak a szempontjából nagyon fontos az, hogy szüntelen imádkozzunk, hogy megértők legyünk mások iránt, megbocsássunk egymásnak, hogy áldjuk azokat, akik minket átkoznak, áldjuk és ne átkozzunk.

A megbocsátás olyan jellemző tulajdonsága Istennek, hogy Ö is megkívánja tőlünk, hogy az Ö megbocsátó lelkülete legyen bennünk. Ez az evangélium alapja.

IMÁDKOZZUNK: Ó állandó szeretet Ura, kérünk Téged add meg nékünk azt, hogy a Te értelmed és szellemed legyen meg bennünk, mert csak úgy tudunk másoknak megbocsátani, ahogyan Te megbocsátottál nekünk. Segíts minket, hogy senkinek rosszért, rosszal ne fizessünk, hanem a rosszat jóval győzzük meg. A Te nevedben. Amen.

McMillin L. József (Tennesse)

HÉTFŐ, FEBRUÁR 20.

53