Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, FEBRUAR 19. (Böjt első vasárnapja) Olvassuk: Zsoltárok könyve 32:1—7. »Vétkemet bevallanám Néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: bevallom hamisságomat az Urnák és Te levetted rólam bűneimnek terhét.« Zsoltárok 32:5. Az 1958 évben egy kis falu segédlelkésze a böjti időszakban minden este istentiszteletet tartott. Az egész idő alatt arra helyezte beszédeiben a fősúlyt, hogy az embernek szüksége van bűnbocsánatra és Isten kész mindenkinek megbocsátani, aki őszintén megbánja bűneit. »De — mondta a segédlelkész — nekünk nemcsak elkövetett bűneinkért, hanem mulasztásaink vétkeiért is esedeznünk kell.« Ezt a gondolatát sohsem felejtettem el. Milyen igaz ez! A legtöbb ember nem követ el szándékosan rosszat, de túl sokan azért vagyunk bűnösök, mert nem teljesítjük azt, amit megtehetnénk: nem olvassuk naponta a Bibliát, elhanyagoljuk a családi áhítatot és nem tanúskodunk Krisztusról. Amikor Isten bocsánatáért esedezünk ebben a böjti időszakban, vizsgáljuk meg őszintén önmagunkat. Meg kell bánjuk azt is, hogy nagyon sok jócselekedetet elmulasztottunk, amit teljesíthettünk volna. IMÁDKOZZUNK: Bocsásd meg nékünk, Urunk, a mi hanyagságainkat és mulasztásainkból eredő bűneinket. Segíts minket, hogy bűnbánatunk őszinte legyen. Vezess minket a mai napon, hogy elkerüljük a rosszat és csak azt cselekedjük, amiről tudjuk, hogy helyes. Jézusért, Ámen. Massiah S. György (Antiqua) 52