Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk Korinthusbeliekhez írt 1. levél. 4:1—7.

»Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 1. Kor. 4:7.

Egy alkalommal Toscanini vezényelte főpróbán Beethoven Kilencedik Szimfóniáját a New York-i Filharmonikus Zenekarral. Olyan megkapóan magyarázta a nagy mű szépségét, hogy mikor a próba végétért a zenekar tagjai felálltak és megtapsolták. Toscanini kétségbeesve próbálta lecsendesíteni őket. Mikor végre csend lett, a nagy karmester töredezett hangon, könnyes szemmel ezt mondta: »Ne engem ünnepeljetek, emberek . . ., hanem Beethovent. Beethoven minden, és én semmi!«

A világ legnagyszerűbb emberei alázatosak. Mi pedig, még a legjobbak is, beképzeltek vagyunk. Néha mikor észreveszem, hogy dicsekszem, a farizeus és vámszedő példázata jut eszembe. Milyen sok okunk van arra, hogy szerények legyünk — és milyen kevés, hogy f elf uvalkod j unk!

IMÁDKOZZUNK: Légy türelmes, Atyánk, amint alázattal színed elé járulunk. Lakozz szíveinkben; segíts, hogy Fiadhoz legyünk hasonlóak gondolatban, tettben, elhatározásainkban. Az Ö nevében kérünk. Ámen.

Jackson M. Cyril (Illinois)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 16.

49