Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 17.

Olvassuk: Dániel könyve 12:1—4 és Máté 10:26—32.

»Valaki azért vallást tesz énrólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.« Máté 10:32.

A múlt napokban, amint iskolánkban tanítgattam, az egyik eleveneszű gyerek egyszerre csak feltartotta a kezét. »Tanító úr kérem, miért volt az egyház annyira fontos a tizenhatodik században?«

Egy másik tanuló nem állhatta meg és bele is kotyogott mindjárt: »Azért, mert az istenfélő egyház az Isten dicsőségére szolgált. Akkortájban az emberek sokkal komolyabban vették a hitvallásukat. Ugye, tanító úr?«

Tanító létemre azt se tudtam, hogy mit feleljek. Hát a mostani emberek tán nem veszik komolyan a vallásukat? Be kellett vallj am önmagámnak, hogy bizony nem.

De azért ma is van, akinek a vallás nem gyerekjáték. Az ilyen embernek az élete is bizonyítja, amit hisz. Jézus Krisztus neve gyakran megcsendül az ajkán. Keresetlen szavakkal meg is mondja, ha alkalom kínálkozik rá, hogy mit tett Jézus Krisztus érte személyesen.

Aki bátran megvallja Megváltóját az emberek előtt,

annak új áldáseső hull az útjára.

IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, segélj engemet, hogy ma is igaz szívvel szolgáljalak Téged — tetteimmel és szavaimmal. Hogy komolyan vegyem szent hitvallásomat. Hogy felebarátomat is megnyerhessem Jézusnak. Az 0 nevében. Ámen.

Hopper Béla (Indiana)

19