Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Olvassuk: János evangéliuma 5:1—9. »Jézus ... mondta néki: Akarsz-é meggyógyulni? Felele Néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba.« János 5:6 és 7. »Nem segít senki sem!« Ez volt annak a szegény beteg öregembernek a síró panasza. Ügyet se vetettek rá a többiek. Annak a helynek »irgalmasság háza« volt a neve — de senkiben sem volt még egy csipetnyi irgalmasság sem. Milyen szomorú kiábrándulás a szegény öregnek! Jézus Krisztus azonban kinyújtotta felé irgalmas kezét. És segített rajta. Ez az egyik legdrágább dolog a keresztyén hitben. Jézus Krisztus, keresztrefeszített, feltámadott, és menynyekbe szállt Urunk lélekben a mi szívünkben is él és mukálkodik., A mi erőnk kicsinyke bár, de Jézusunk hatalmasan munkálkodik engedelmes és hűséges gyermekében. Könnyeket töröl le, barázdákat elsimít a megtört arcokon... Mennyi áldás jár az irgalmas ember nyomában! Légy irgalmas szívvel, Testvérem, aziránt, aki a gyárban dolgozik veled. Akivel a maltert kevered. Aki a szomszédban lakik ... Megéri... IMÁDKOZZUNK: Urunk Jézusunk, bocsáss meg nekünk. Hideg és kemény a szívünk, a lelkünk. Mintha kiveszett volna belőlünk az irgalmasság szikrája! Melegítsd meg kihűlt szíveinket. Az imádság és szent Igéd olvasása által olvasszad ki megfagyott szíveinket. Szent nevedben kérünk, Amen. Trommer Szigfrid (Argentina) SZERDA, JANUAR 18. 20
