Csendes Percek, 1961 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Olvassuk: Ésaiás 12; Timotheushoz írt 1. levél.

4;1—iO.

»Imé, az Isten az én szabadítom! bízom és nem félek.« Ésaiás 12:2.

A polgárháború nehéz idejében, amikor valaki félelmének adott kifejezést a harc kimenetelét illetően, Lincoln Ábrahám ezt válaszolta. »Az egyik novemberi éjszakában meteorok hullottak a tiszta égből. Barátom, aki mellettem állott, megrémült. Feltekintettem és láttam, hogy a többi csillag ragyogva sziporkázik az égboltozaton, aztán azt mondottam csendesen: »Ne törődjünk a meteorokkal«.«

Vannak napok az életünkben, amikor úgy látjuk, hogy a mi kis világunk omladozik körülöttünk. Anyagi bajaink vannak, nem értenek meg, szomorúság ér, félünk a jövőtől, — ezek mind el akarják homályosítani Krisztust, a fényes hajnali csillagot, aki szeretetének fényét sugározza be a mi szivünkbe. Nem igérte-e Ö nekünk azt, hogy: »Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled«?

Ha a félelem meteorjai és a szomorúság félelmei elhomályosítják is az Ö jelenlétének tudatát, az ö Ígéretei biztosak és megváltoztathatatlanok.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, áldunk téged azért, hogy Te mindörökké közöttünk vagy. Te látod, mire van szükségünk ebben az órában és bízunk benned, hogy megadod nekünk a nyugalmat, az irányítást és erőt. Használj fel bennünket arra, hogy megvigasztalhassunk másokat azzal a vigasztalással, amelyikkel Te vigasztalsz bennünket. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

Adams E. Imra (Pennsylvania)

KEDD, JANUÁR 10.

12