Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Péntek, január 2 Olvasd: Dániel 6:16-23 v. II. Péter 3:13-18

“A te Istened, akinek te szüntelenül szolgálsz, megtudott-é szabadítani téged az oroszlánoktól?” (Dániel 6:20.)

Fz A KÉRDÉS, amit Dárius király kérdezett Dánieltől, aki az oroszlánok vermében volt, előjön ma is a keresztyén életben.

íme itt van néhány oroszlán, amiknek a száját be kell tapasztani, ha győzedelmes életet akarunk élni.

A kedvetlenség oroszlánja. Bámulatos, hogy menynyire rettegünk és elveszítjük a reménységünket, ha ezzel az oroszlánnal kerülünk szemibe. De ha Istenbe vetjük reménységünket, akkor ezen könnyen segíthetünk, mert Ő új szivet és új lelket ad nekünk.

A veszteség oroszlánja. Ez az amelyikkel talán mindenki találkozott. De minden új nap újabb lehetőséget hoz. Isten ad új alkalmat. A tegnapi vereség után holnap diadalt arathatunk. Az Ur megszabadíthat minket.

A halál oroszlánja. Talán ezerszeresen kell meghalni, még imindannyiónknak szembe kell egyszer nézni a halállal és le nem győzzük a haláltól való félelmet. Isten elküldte Fiát, hogy helyet készítsen a mi számunkra. Ez el is készült és nekünk nem kell félnünk.

I M ÁDKOZZUNK: Ó mennyei Atyánk, aki ismersz mindeneket, Te ismered a veszedelmeket, amelyekkel nekünk kell n egküzdenünk. Amint velünk voltál a múltban, adj győzedelmet a mi félelmeink felett, amelyekkel küzdünk naponta. Krisztusunk, ami üdvözítőnk nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az Urat állítottam mindig magam elé, mert ő az én oltalmam ős én meg nem rendülök.

Coughenour M. Newton (lowa) Napi bibliaolvasás — János 14:15-31

Isten a mi reménységünk és/^egitségünk.