Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Isten a mi reménységünk és segitségün

Szombat, január 3 \

Olvasd: Zsoltárok könyve 23.

“Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon azok el nem bontanak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ézsaiás 43:2.)

^LASKÁBAN a Cook öbölben történt, hogy a férjem

egy '60 láb hosszú kis hajó kormányánál állt. A kapitány elment ebédelni. Hirtelen olyan nagy vihar támadt, hogy a hajó kapitány nem tudott visszajönni a helyére és felhivta a férjemet és úgy adott utasítást a tennivalókra.

Egyszerre váratlan parancs érkezett. A férjem azt gondolta: “Biztosan rosszul .értettem, csak nem akar a kapitány a tengerre kivezetni, ahol még hatalmasabb hullámok várnak kis hajónkra?” Nem is fordította a kormányt. De a parancs újból csak ugyanúgy jött és végül is a férjem engedett a szónak.

Nem sokára a kis hajónk egy sziget mellett csendes vizen pihent meg. A mi térképünk nem is mutatta ezt, de a kapitány jól isimerte a helyet és azért küldött ide bennünket.

Ez a történet ékesen beszél nekünk arról, hogy Isten a mi mennyei Atyánk a mi kapitányunk. Ö ismeri a mi pályánkat és utunkat.

IMÁDKOZZUNK: Ó Édesatyám, Te tudod csak, hogy az én lelkem mennyi csapást és bajt szenvedhet el, és mikor kell csendes vizekre érkeznem, hogy megpihenjen lelkem. Nyisd meg fii eimet, hogy a Te útmutatásodat meghallhassam. Segíts meg, hogy bizodalmamat Tebenned vessem. A Mester nevében kérlek. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Istenben vetem bizodalmamat, aki vezérel engem az ő Útmutatása szerint. Zeller B. Ethe! (Oregon)

Napi bibliaolvasás — János 15:1-17