Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-03-01 / 2. szám
Csendben maradni: bűn “És monda egyik a másiknak; nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömondás napja, és ha mi hallgatunk, ... büntetés ér bennünket.” (II. Kir. 7:9.) KÖVETKEZŐ mondás általános igazság: “Van idő a (beszédre és van a hallgatásra.“ Jön idő mindannyiónk életéiben, amikor csendben maradni bűn. Van sok jó cél amiért érdemes dolgozni és sok gonoszság, amit íe kelt győzni. New Haimpshire-ban történt egy városi tanács gyűlésen, amelyik az egyik legdemokratikusabb testület a világon. Azt a (kérdést tárgyalták: “Legyen-e kocsma a városban?” Amikor csak szóval szavaztak, az elnök kijelentette, hogy a többség óhajtja. Ketten voltunk azonban, akik ismertük a jogokat és fennállással való szavazást kértünk. Néhány egyíháztag újra mellette szavazott, de a többség már szégyenlett felülni és a kocsma mellett szavazni, szóval megváltoztatták szavazatukat és amikor újra megszámolták mi győztünk. Csupán csak azért, mert nem maradtunk csendben és nem féltünk kiállni és fennállással való szavazást kérni. IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk, Istenünk, ha csendben maradtunk volna, mikor pedig bátor bizonyságtételre volt szüks'g, bocsásd meg nékünk. Felajánljuk ismét hűségűnket, szeretetünket és szavunkat a legnemesebb és igazabb ügy szolgálatára. Krisztus érdeméért kérünk, aki igy tanított imádkozni: “Mi atyánk, ki vagy .. .” Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Ne kövessünk el bűnt csendben maradásunkkal. Állj fel és tégy bizonyságot. Craig J. K. (New Hampshire) Szerda, március 4 Olvasd Máté 12:30-37 Napi Bibliaolvasás Máté 15:1-20
