Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-03-01 / 2. szám

Csöndben maradni: bűn

“Eredj haza a tieidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Ur, és mint könyörült rajtad.” (Márk 5:19)

M INDEN nap előfordul társalgás közben, hogy valakinek a problémáira tudunk megoldást, ha testi nehézségeiről beszél. Ha volt valaha magunknak is hasonló problémánk, segíthetünk hasznos tanáccsal, elmondva neki, hogyan oldottuk meg a magiunk bajátb'ámatát. Ilyenkor hallgatni: meggondolatlan önzés.

De lelki problémák felvetése esetén nagyon könvnyen hajlandók vagyunk hallgatni, még ha a magunk hasonló esetében megnyugtatást és felszabadulást kaptunk is Úrtól. Az a szabaditás, amit Krisztus ad, mindenkié. Ha elmulasztjuk ennek megmondását, bűn a hallgatásunk. Ha nem biztatunk másokat a Krisztusban, mint megváltóban való hívesre, bűn a hallgatásunk.

Az az áldás, ami reánk áradt az Ur és Megváltó Krisztusiban való hivés által, másoknak is boldog birtokává lehet, de ezt meg kell mondanunk nekik.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, óvj meg minket a hallgatás bűnétől. Add, hogy ne hallgassuk el mások elöl a Te kegyelmességed égi hírét Urunk a Jézus Krisztusban vetett hittel, az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Elmondom másoknak azokat a fenséges dolgokat, amiket, az Ur cselekedett velem.

Olive W. Műmért (Alberta)

Csütörtök, március 5

Olvasd: Máté 8:28-34

Jíjipi biilbliaolvasás Máté 15:21-29