Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Szerda, február 18 Olvasd Márk 12:28-34

“Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedböl és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.” (Márk 12:30.)

^MIKOR Dániel Webster miniszter volt, egyszer vacsorára hívta meg néhány barátját. Az egyik vendég felbátorodva igy szólt Websterhez: “Uram szeretném, ha megmondaná nekem mi volt a legfontosabb gondolat, ami Önt valaha is foglalkoztatta?” Webster igy válaszolt: “A legfontosabb gondolatom mindig az Isten iránt érzett egyéni felelősségem volt.”

A mi legelső, legfontosabb kötelességünk az, hogy szeressük Istent és az ő parancsolatainak engedelmeskedjünk. A mi mennyei Atyánk áldással és örömmel' igyekszik dlárasztani életünket. Ö azt szeretné, ha mi az ő szeretetének eszközei lennénk. Mi mindent neki ■köszönhetünk. Ezért is a mi kötelességünk az, hogy neki engedelmeskedjünk, egyedül őt imádjuk és nevét a legmélyebb tisztelettel használjuk, ő jogosan követeli az első helyet a mi szivünkben, de csak azok adhatják neki az őt megillető helyet, akik neki szentelik magukat.

IMÁDKOZZUNK: Édes mennyei Atyánk, a Te kegyelmeddel segíts minket, hogy megtartsuk a Te parancsolataidat és megmaradjunk a Te szeretedben. Vezess minket úgy, hogy vigyázzunk és imádkozzunk, nehogy kisártetbe essünk. Imádkozunk azért is, hogy a Lélek gyümölcsei nyilvánvalókká legyenek a mi viselkedésünkben. Megváltónk érdeméért kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ha naponta Isten akarata iránt való engedelmességben járunk, naponta gyarapodunk a kegyelemben.

Lydia Mowatt (Ontario) Napi bibliaolvasás — Lukács 6:32-49

Isten útja iránt való engedelmesség