Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Miért imádkozunk? Péntek, januári 9 LA Olvasd: Efézus 6:ítJÍ20 “Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által.” (Efézus 6:18.) ^LINCOLN Ábrahámi mondotta egyszer: “Sok alkalom­mal kényszeritett már térdre az a lenyűgöző fel­ismerés, hogy sehova máshova nem fordulhattam se­gítségért. A magam bölcsesége, s mindaz, amit magam körül láttam, nevetségesen kevésnek látszott napi fel­adataim elvégzésére.” Mint ahogyan Lincoln érezte, mi is gyakran ta­pasztaljuk a magunk erejének és böloseségének elég­telenségét. Különösen a nehézségek idején. Az imának különös jelentőséget tulajdonítunk a próbákban és ne­héz helyzetekben. Mint ahogy Arany János mondotta: “Istenhez térit bennünket, ha nem is a vallás, az oldal­­nyilallás.” Ez az oldalnyilallás szülte imádság azonban nem a legmagasabb formája az imádságnak. A keresztyén ember mindig imádkozik. Akkor is, ha nincsen bajban. Az ima Istennel váló közösségünk ápolásának az útja, s nem csupán földi szüikségeinknek Isten elé való tárása. Az is, de annál sokkal több is! Jézus mondotta: “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zör­gessetek és megnyittatik néktek.” IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segits bennünket, hogy Hozzád forduljunk vezetésért, bármi is érjen bennünket, óvj men bennünket attól, hogy a magunk elégtelen erejével pró­báljunk szembenézni az élet feladataival. Légy minekünk erőnk és megtartásunk életben és halálban egyaránt. A mi Megváltónk érdeméért. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Ranns, H. D. (Ontario, Kanada) Napi bibliaolvasás — János ev. 1:19-34

Next

/
Oldalképek
Tartalom