Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Miért imádkozzunk?

Szombat, január 10 Olvasd: Lukács 11:1 -13

“Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti sziveteket.” (Zsidókhoz irt levél 4:7.)

JL KIS Jancsi hamarabb kelt fel a szokottnál. Halkan, láibiujjhegyen lelopózkodott édesapja szobájába. Meglepetve látta, hogy édesapja a rádióra hajolva valamit suttogott. Nem értette a szavakat, nem tudta felfogni a helyzetet sem, mert ez volt az első eset, hogy édesapját imádkozni látta. Valami szent csodálkozás vett erőt rajta.

“Édesapám”, -— szólalt meg a kis Jancsi óvatosan és várt.

Az imádkozó édesapa lassan felemelte fejét és gyermekiére nézett.

“Az Isten adását próbálod felfogni a rádión?’’ — kérdezte a kicsi. “Van most valami jó program, ami a mennyországból jön?”

“Fiam, valóban ez az imádság,” — válaszolta az apa, s odavonta magához gyermekét. Mindketten letérdeltek és igy folytatta: “Az Isten adása körülöttünk van mindenkor és mindenütt. Az a mi feladatunk, hogy szivünkéit Ibeállitsuk az ő hullámhosszára, megértsük az ő üzenetét, s aztán cselekedjük az akaratát mindennapi életünkben.”

IMÁDKOZZUNK: Istenem, vágyakozva kivánom meghallani a te Szavadat ma. Csendesítsd el a szivemet, hogy a te ha k és szelíd Hangod megérthessem. Tölts be a te Szent Lelkeddel, hogy akaratodat véghez vihessem mindennapi munkámban, o t honomban, egyéni életemben egyaránt. Hallgass meg engem ai Ur Jézus Krisztus nevében kérlek. Amen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

Dunkin E. László (Indiána) Napi bibliaolvasás — János ev. 1:35-51