Csendes Percek, 1959 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1959-01-01 / 1. szám
Csütörtök, januá^ Olvasd Ap. Csel. 1:6-11 “Ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja Ő meg." (János. 9:31.) KJ A.JNiALI két óra volt. Vasárnap. Egy lelkipásztor barátom kávét iszogatott egy vendéglőben egy lelkésztársával. Igen nehéz volt a szive: éppen a kórházból jött, ahol felesége élet-halál harcát vívta. Már a doktorok is lemondtak róla, s csak rövid idő kérdése volt, mikor szűnik meg dobogni a szive. Néhány perces beszélgetés után az én lelkész barátom megindult hazafelé, a gyülekezetébe, ahol aznap Isten Igéjét kellett hirdetnie. Amint megérkezett és városa főutcáján lakása felé igyekezett, csodálkozva vette észre, hogy egy házban még mindig világosság van. Amint folytatta útját, több és több lakást látott ugyanígy: égek még a lámpák, fent voltak még az emberek. Lassanként megértette, hogy azért nem oltották még el a lámpákat, mert gyülekezetének sok tagja ébren maradt azon az éjszakán, hogy könyörögjenek felesége életéért. Hittel imádkoztak. Alárendelve akaratának és böleseségének könyörögtek azért, hogy lelkipásztoruk felesége visszatérhessen a halál pitvarából. Imádságuk meghallgatásra talált. A lelkipásztor felesége ma is él, bizonyságául az ima erejének. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, adj kegyelmet, hogy béksségünk legyen a nehézségek között is. Ajándékozd ide szivünkbe Krisztusnak a békességét, hogy minden körülmények között a te dicsőségedre élhessünk, s akár élünk, akár halunk, a te erődről tegyünk bizonyságot. Krisztus nevében kérünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is.” (I. Kor. 14:15.) Fletcher T. R. (Kolorádó állam, U.S.) Napi bibliaoilvasás — János ev. 1:1-18 Miért imádkozunk*?
