Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Zsoltárok könyve 103:1-11.

‘Könyörülő és irgalmas az Ur, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű." Zsolt. 103:8.

I^ÓRHiÁZBAN feküdtem, mert eltört a lábam. Mellettem fekvő beteg társamnak ugyanez a baja volt. Mindegyikünknek erős fájdalmai voltak. Mondogattuk időnként: Isten, oh légy kegyelmes hozzánk. Mikor aztán fájdalmaink csilapultak, elbeszélgettünk.

Az a tény, hogy mindketten keresztyének voltunk, eltöltött bennünket valami kellemes közös érzéssel s barátság fejlődött ki köztünk rövidesen. Imáinkba ezentúl belefoglaltuk, (hogy Isten mindkettőnkre terjessze ki gyógyító kegyelmét. Mikor aztán már jobban lettünk, imádkoztunk a kórháziban fekvő összes betege írt. Majd pedig az egész világon lévő szenvedő beteg emberekért könyörögtünk.

Közös szenvedésünk s erős bitünk eggyéforrasztottak bennünket s nemsokára másakra is hatással voltunk. Mikor aztán guruló székbe ülve mozogni tudtunk, meglátogattuk a kórházban lévő többi betegeket; együtt imádkoztunk és Bibliát olvastunk. 'Sokaikat elősegítettünk igy gyors felgyógyulásunkban. Mindenki ‘‘gurulószékes — prédikátoroknak” nevezett bennünket, habár mi mindketten világi emberek voltunk. Két ember, akik mindenkor erős hittel bíztak és várták Isten jóságos kegyelmét.

IMÁDKOZZUNK!

Miatyánk! Tudjuk, hogy mi méltatlanok vagyunk szeretetedre, segítségedre és megbocsátó kegyelmedre. Nélküled azonban semmik vagyunk. A Te kegyelmedből gyógyultunk meg. Adj nekünk erőt a felebaráti szeretet gyakorlására Szent Fiad a Krisztus Jézus nevében. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Közel van az Ur minden öt hívóhoz, mindenkihez, aki hűséggel hívja őt,” (Zsolt, 115:18.)

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 27.

Perkins e, James (Maryland)