Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: Rómaiakhoz Írott levél 12:1-9.

“Az atyafiui szeretettől pedig nem szükség írnom nektek: mert titeket Isten maga tanított meg arra, hogy egymást szeressétek.” I. Thessa. 4:9.

\ KÍNÁBAN lévő Soochow-ban dolgozó egyik misszionáriusnő tudomására jutott, hogy az “amah”-jának leányát — az anya nyomorúságos szegénysége miatt. — eladták egy kínai családnak!.,

•Miikor az "‘amah” keresztyénné! lett, igen szomorkodott miatta, s szerette volna leányát visszakapni, habár erre semmi remény sem látszott. A misszionáriusnőnek azonban volt hite. Nemcsak hogy megtette a hosszú utat íShanjghai-ig, hanem meg is fizette a leány kiszabadításáért járó összeget.

Isten univerzálisan szeret minden embert, tekintet néikül születéshelyére, állására nemzetiségére, vagy faiára. Ha Isten bennünk van, tudjuk mit jelent szeretni az egélsz emberiséget, nemcsak azokat, akiket ismerünk.

Ez az a sürgető erő, mely arra kényszerit férfiakat és nőket, hogy ismeretlen helyekre menjenek és mindenüket odaadják azért, hogy mások új életet találhassanak Krisztusban.

Az atyafiúi szeretet elnéiz minden fogyatkozást, jóra fordít minden kétséget, tnlmegy a szoros- kötelesség határain. Az atyafiúi szeretet felold minden feszültséget és kétségbeesést éis megnyitja az utat a konstruktiv, építő életre.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, Te arra tanítottál minket, hogy szeressük egymást. Gyengék vagyunk, s szükségünk van a Te szeretetedre, hogy az mibennünk legyen, hogy előbbre juthassunk. Könyörülj rajtunk, megbocsájtva és segítve minket, hogy jobban megismerhessünk Téged és a Te gyermekeidet. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Maradjon meg az atyafiúi szeretet.”

Hoeffler A. B. Alice (Virginia)

PÉNTEK. FEBRUÁR 14.