Csendes Percek, 1958 (6. évfolyam, 31-36. szám)

1958-01-01 / 31. szám

OLVASD: János első levele 4:6-11.

“Szeretteim, ha igy szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.’’ I. János 4:11.

rf OIJSlZTOJ LEO, a hires orosz iró, rangot és nagy vagyont adott fel, mert részt akart vállalni a szegényeknek kijáró nehézségekből. Egy napon, miközben gyalogolt valamelyik vidléjki országúton, két koldus mellett haladt el. Az egyik felismerte. Otthagyva társát a nagyszerű férfiú után szaladt és beszélgetett vele. Amikor viisszatélrt koldustársához arca ragyogott a boldogságtól.

“Nos, kaptál valamit a nagy Tolsztojtól?’’ — kérdezte koldiustársa.

“Nem” — válaszolt az előbbi — “nem volt pénze, amit megosztott volna velem. Ezzel szemben a testvérének szólított!”

Tolsztoj tudta azt, amire csak a szegények és alázatosak jönnek rá néha, hogy ebiben a világban sokkal nagyobb az éihsélg a szeretetre és megbecsülésre, mint a kenyér utáni éhség. Nekünk embereknek és nemzeteknek meg kell tanulnunk úgy szeretni és becsülni testvéreinket, amint vannak, s nincs jogunk azt mondani, hogy majd csak akkor fogjuk szeretni őket, ha olyanokká lesznek előbb, amilyenekké mi akarjuk. Csak igy lesz megtalálható a mennyek országa a földön,

IMÁDKOZZUNK!

Segíts engem, Atyám, hogy minden nemzetet saját hazámnak, s minden embert azokban saját rokonságomnak tudjak tekinteni. Tedd szeretetemet oly naggyá, hogy az egész világra kiterjedjen. Annak nevében kérlek, aki meghalt azért, mert szerette minden gyermekeidet mindenütt. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” Seth Harmon (Florida)

SZOMBAT, FEBRUÁR 15.