Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Lukács evangéliuma 6:27-36.

“A jókedvű adakozót szereti az Isten.” II. Korinthus 9:7.

]^| ÉIHÁNY évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy a kórházi ápolónőket képző iskola záróünnepélyének szónoka lehettem. Hólfehé.r ruhákban ült előttem az utolsó évet végzettek osztálya, akikhez Isten Igéjéből az adakozó lélek szépségéről beszéltem.

Hiszen az önfeláldozó lélek drága szolgálata ta'án közöttük található meg leginkább. Mi csak időnként látogatjuk meg betegeinket, és akkor is oly kevés az a vigasztaló szó, néhány percnyi beszélgetés, amivel hozzájárulunk fájdalmaik enyhítéséhez! ők azonban állandóan mellettük vannak, kiszolgálják őket mindenben, amire csak szükségük van, sokszor igen-igen nehéz körülmények között is. És mindezt oly jókedvvel, panaszkodás nélkül végzik, hogy szinte megtestesült példái az önfeláldozó szeretetnek, amelyet semmi földi értékkel felmérni nem lehet.

Akkor tehát, amikor mi a Krisztus ügyének szolgálatára pénzünkből áldozunk, a legkevesebbet tesszük, amit Isten jogosan elvár tőlünk. Bizony a legtöbbet azok adják, akik teljes életüket, tehetségüket odaáldozzák, hogy könnyet töröljenek le, sebeket gyógyítsanak be irgalmassággal.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk! Add meg nekünk is, hogy vidám lélekkel, hálás szivvel, minden zúgolódás nélkül osszuk meg mással az élet ajándékait, amelyeket Tőled vettünk Krisztus által. Vedd el önzésünket, hogy önfeláldozó szolgálatunk által is a Te nevedre térjen dicséret és áldás. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Nincs nagyszerűbb étatény, mint látni Valakit, alti jó kedvvel feláldozza magát másokért.

SZERDA, FEBRUÁR 2 7.

Barnett Edward (Kentucky)