Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Római levél 12:1-8.

“Jótéteményed ne kényszerítésből, hanem szabai akaratodból való legyen.” Filemon 1:14.

JGYÜTT dolgozott velem egy ember a gyárban. Kitü nő szakmunkás volt, akinek minden munkája hibát lan, a legmagasabb mértéket is megütő darab volt. Nen mondom, meg is fizették rendesen, és felettesei elis méréssel szóltak róla mindenki előtt. Csak valahogyai úgy látszott, hogy senki nem akarja példáját követni é: az övéhez hasonló munkával meglepni a mérnököket jóllehet sokra ugyancsak ráfért volna egy kis javítás Mikor egy kicsit én is jobban elgondolkoztam rajta rájöttem a dolog nyitjára. Az pedig ennek az embernek a természetében volt. Jó munkát csinált, az igaz; dt soha jókedve nem volt. Ha szóltak hozzá, csak úg: foghegyről válaszolt; ha kértek tőle valami szívességet sose ért rá. Egy barátja sem volt munkahelyén. így nen is kívánták meg az emberek tőle azt, ami különbéi hasznos és követésre méltó lett volna: jó, pontos munkát végezni.

így van a keresztyén emberek adakozása is. Nagyot sokan azért nem hajlandók követni az egyébként j példát, mert nem azt látják csak, hogy mit adunk, hanem azt is, hogy hogyan adjuk. S ugyan mi követn való van a panaszkodó, dicsekedő, kényszerűségből cselekedett jóban?

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! őrizz meg minket a kísértéstől hogy a mi jó cselekedeteinkben megbotránkoztassunk másokat, é: hogy ezáltal lerontsuk annak Előtted való kedvességét. Tanit meg minket arra, hogy mindenben, amivel másokat megsegítünk szivünk is benne legyen. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A virágnak nemcsak a színe “fontos, de az illata is!

Höffler Eliz (Virginia'

CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 28.