Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

PÉNTEK,FEBRUÁR 15. OLVASD: Efézusi levél 4:25-32. “A szeretet hosszútürő, kegyes.” I. Korinthus 13:4. £GY EMBER megtérésének történetére emlékszem, akit nyomorúságos, bűnös életéből mentett ki Is­ten. “Jézus elé mentem, szinte térdenállva. Nagy volt meglepetésem, hogy nem tett szemrehányásokat; Ő tudta, hogy abból kaptam már eleget. Nem beszélt szá­nakozásról, sem jó tanácsokat nem ismételgetett; — Ő tudta, hogy mindezekben részem volt bőségesen. Ha­nem magához ölelt és szeretetével árasztott el engem. Mint egy boldog, napsugaras reggel, olyan volt újjá­születésem a Krisztusban.’’ Amikor Jézus szeretetrol beszél, nem arról szól, amely ma van és holnapra elmúlik. Nem olyan szeré­téiről beszél, amely örökké csak kapni akar, hanem arról, amely szüntelenül adni kíván mindenkinek. Azért a szeretet nélkül való szív önmagát rabolja meg igazán. Anélkül csak önmagunkat tesszük tönkre és eredményeinket váltjuk vereségre. A mi Űrünk nem valami értéktelen érzékenységre tanít minket, hanem a hatalmas, mindenekre erőt adó, minden akadályt le­győző, öntudatos szeretetre. Semmi más, csak az ilyen szeretet képes megtartani a világot. IMÁDKOZZUNK! Urunk, Istenünk! Azt kérjük Tőled ma is, hogy a Te sze­reteted töltse be szivünket, hogy legyen az békességnek, örömnek, áldásnak otthonává. Jézusért kérünk, hallgasd meg könyörgé­sünket. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Aki Jézust szereti, azokat is kell szeresse, akikért ő meghalt. Jackson Cyrill (Illinois)

Next

/
Oldalképek
Tartalom