Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

CSÜTÖRTÖK,FEBRUÁR 14.

OLVASD: János evangéliuma 8:12-20.

“Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosit minden embert.’’ János ev. 1:9.

JjiSZAKA volt, amikor elhaladt hajónk Singapore kikötője előtt. Szellő sem rezdült, a tenger sima volt, mint egy fekete tükör. Körül az öbölben világítótornyok álltak. Arra lettem figyelmes, hogy egy-egy fénylő ösvény minden toronyból felém tartott. Bármerre fordult velem a hajó, a fény-ösvények jöttek utánunk. Ügy látszott, mintha csak nekem világítottak volna, pedig igazában mindenkinek, akinek szüksége volt fényükre. Rájöttem, ha a világon mindenki egy-egy megfelelő helyre állana, mindenkihez elmennének ezek a sugarak.

Éppen ilyen Isten szeretete is. Sugarai minden irányban fényt hintenek útunkra és mint ahogyan elér mihozzánk, úgy mi is, e sugarat követve, eljutunk e Világosság forrásáig: Istenhez.

így válik valóra Jézus drága Ígérete: “Mindenki akit nékem ád az Atya, énhozzám jő; és azt, aki énhozzám jő, semmiképen ki nem vetem.” (János ev. 6:37.)

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Édes Atyánk! Köszönjük Neked hozzánk való hűségedet, hogy irántunk való kegyelmed meg nem fogyatkozik. Mutasd meg nékünk a Te Igédnek világosságát, hogy földi útjainkon vezetőnk, védelmezőnk legyen. Jézus Krisztus által kérünk, aki e világnak Világossága, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Még ma követeim Isten szeretetének világosságát.

Blount Henrik (New York)