Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: Első Korinthusi levél 13:8-13.

“Ezeket parancsolom nektek, hogy egymást szeressétek.” János ev. 15:17.

^ MIKOR JÉZUiS megparancsolta tanítványainak, hogy egymást szeressék, jól tudta, hogy együtt-maradásuk csakis ezen a módon lehetséges. Amennyi származásbeli, jellembeli különbség volt közöttük, bőven elég volt ahhoz, hogy elszéledjenek, ki-ki a maga útjára. Jézus tudta, hogy nem könnyű 12 embernek együtt élni, dolgozni anélkül, hogy irigység, gyűlölködés verne közéjük éket. Az a parancs tehát, hogy egymást szeressék, azt jelentette elsősorban, hogy szenvedjék el egymás gyengéit, bocsássanak meg egymásnak.

Ennek az Igének másik tanítása mellett sem mehetünk el figyelmetlenül. Sokan azt gondolják, hogy a szeretet az csak valami “önkéntes ráadás” keresztyén életünkben, amit akkor helyezünk érvényen kívül, amikor az nekünk a legjobban megfelel. Mihelyst egy kis önmegtagadásba, áldozatba, kényelmetlenségbe kerül, felhagyunk vele és éppen olyan szívtelenek vagyunk, mint aki sohasem volt Jézus tanítványa. Pedig a szeretet az Jézusnak nem “kérése”, “‘tanácsa”, hanem szószerint érvényes parancsa. Van-é bennünk elég hit igy meghallani Jézus szavát, — és engedelmeskedni Néki?

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Édes Atyánk! Segíts arra minket, hogy a Te szeretetednek tüze soha ki ne aludjon sziveinkből. Láttasd meg velünk, hogy mily nagy szüksége van e világnak megbocsátó, minden jóra kész szivekre. Küldj el minket is, hogy evangéliumodat igy hirdethessük a népek között. Jézusért kérünk, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Mit ér az, ka csak akkor szeretek valakit, amikor hasznom van belőle? Pyke Richárd (Anglia)

SZERDA, FEBRUÁR 13.