Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

OLVASD: János első levele 4:9-19.

“Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” János ev. 12:32.

pELESÉGEM nagy előszeretettel gondozza az afrikai ibolyákat, amelyekkel ugyancsak emeli a lakás hangulatát. Az egyik reggel úgy vettem észre, hogy az asztal közepére helyezett cserépben az ibolyák mind a napsugár felé tárták ki szirmukat. Megfordítottam a palántát, úgy hogy a virágok éppen az ellenkező irányba forduljanak s vártam, hogy mi történik velük. Néhány napra rá megint megnéztem és meglepetve láttam, hogy a virágok ismét a nap felé fordultak.

A különös természeti jelenség láttán a bibliai vers jutott eszembe, amit Jézus mondott: “Én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok.” A-, mint a virágok önkéntelenül is a nap felé fordulnak, úgy vonz minket magához Isten szeretete. Minket is sokszor háttal fordít Isten felé sok-sok nyomorúságunk, de Krisztus minden megbocsátásra kész szive újra meg újra Isten lelkének napsugarát ragyogtatja reánk. És mi felé fordulunk, szivünkre öleljük, mint az élet nagy ajándékát.

IMÁDKOZZUNK!

Édes Atyánk, aki egy testből és vérből teremtettél mindnyájunkat e földön, Néked adunk hálát a szeretetért, amelyet megmutattál nekünk Jézus Krisztusban. Most is Hozzád emeljük fel szivünket, hogy egykor mindörökre Magadhoz vonj minket a Krisztus által. Az ő nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

“Az Isten szeretet.” (I. János 4:16.)

Moore György (Ontario)

KEDD, FEBRUÁR 12.