Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-01-01 / 25. szám

KEDD, JANUÁR OLVASD: Máté evangéliuma 10:1-8. “Elmervén e széles világra, hirdessétek az evangé­liumot minden teremtésnek.’’ Márk ev. 16:15. I^ TANÍTÓ éppen ezt a verset olvasta fel: “Elmenvén e széles világra ..amikor egy fiúcska szólásra jelentkezett és ezt mondotta: “De tanító úr kérem én azt hiszem, hogy mi nem nagyon tudunk elmenni min­denhova. Talán küldbetnénk valamit magunk helyett inkább?” Igen, Isten adott valamilyen tehetséget mindnyá­junknak; egyiknek többet, másiknak kevesebbet, de adott. Valamelyikünknek azt, hogy jó szónok, másnak, hogy ügyesen tud Írni, ismét másnak, hogy eredményes üzletember lehet, építőmester, tanító, vagy számtalan más tehetség birtokosa. Isten nem is kívánja el tőlünk, hogy mások pró­báljunk lenni, mint amik vagyunk. Azt viszont elvárja, hogy fejlesszük, ápoljuk, használjuk a tehetséget, ami­vel megáldott minket, és hogy azt az Ő dicsőségére ajánljuk fel életünkben. Isten nem azt a feladatot adta mindenkinek, hogy távol otthonától, valahol messze idegenben szolgálja az evangélium ügyét, hanem azt, hogy éppen ott megte­gyünk érte mindent, ahova állított. Tudjuk, hogy szol­gálhatunk Neki mindennel, amink van, szavunkkal, anyagi javainkkal, imádságunkkal, szeretetünkkel. IMÁDKOZZUNK! Atyánk! Könyörgünk Hozzád, hogy egyek lehessünk minden gyermekeddel e világon. Kérünk, állíts minket áldott szolgálatba életünk minden útján, és hogy tehetségünket teljesen odaszentel­jük Országod építésére. Legyen meg azért a Te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Jézus által, Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Életünk, tehetségünk mind az Istené. Whittier Rákhel(Maine)

Next

/
Oldalképek
Tartalom