Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

KEDD, JUNIUS 4« OLVASD: Apostolok Cselekedetei 2:1-7.

“Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” Máté ev. 11:25.

JÉZUS imádkozott igy, amikor prédikáló-gyógyitó kiküldetéséből visszatért hetven tanítványa. Jellemző fényt vet mind tanítványokra, mind Jézusra, hogy mi lelett örvendeztek. “Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által” — újságolták Mesterüknek nagy izgalommal. Jézus számára e csodák azonban természetesek voltak s a lelkesedő férfiak nem mondottak vele semmi újat neki. Jézus annak örült, hogy mindezt olyanok látták, tapasztalták, akik gyermeki, hivő szívvel fogadták, s nem a “bölcsek” fanyalgó kétkedésével.

Ma is igy él az evangélium e világban. Rejtett titok a hit nélkül mindent “tudni” akarók előtt, de csodálatos ereje napnál világosabban jelenik meg azok életében, akiket Isten gyermekeivé fogadott.

Számomra az a döntő kérdés, hogy én miként fogadom? A gyermekies lélek tiszta, egyszerű, igaz meglátásával; vagy ellene mondva, kifogásokkal telve, kibúvókat keresve?

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei Atyánk! Add meg nekünk, hogy hitünk felnőtt hit legyen a Te akaratod szerint való életben, de benned vetett bizalmunk, örök reménységünk olyan legyen, mint a gyermekeké, akiket szerettél és megáldottál mindenkor. Jézusért kérünk, hallgass meg minket, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Enyém a Krisztus titka, ha lelkemmel értettem meg.

Barnett Mária (lowa)