Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 16.

OLVASD: János ev. 4:6-15.

“Jőve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom!” János 4:7.

JZ a samáriabeli asszony tudta, hogy a Messiás el fog jönni. Most, anélkül, hogy tudná, találkozik vele egy samáriai kútnál. Jézus egy kis szívességet kér tőle — “Adj innom”.

Vájjon nem találkozunk-e mi is épen ilyen formában Krisztussal? Nem szabad haboznunk, mint ez az asszony tette, amikor egyszerű szükséggel állunk szemben. Minden érdemes szükségre azonnali cselekvéssel kell válaszolnunk, mert Jézus mondotta, “Amennyiben megcselekedtétek eggyel emez én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” (Máté 25:40.)

Isten korlátlanul adott és Jézus bőségesen. Mint keresztyének, mi sem tehetünk kevesebbet, mint hogy jószivvel adunk. Éáaiás elmondja, hogy Isten az ő üdvössége “s örömmel merítetek vizet a szabaditó kútfejéből.” (És. 12:3.) Krisztus Isten ajándéka, élő vizet ad. ő a mi üdvösségünk, örömmel meríthetünk ebből az élő vízből és keresztyén szolgálatban megoszthatjuk másokkal, mikor erre alkalmunk van.

IMÁDKOZZUNK!

Készítsd lelkünket, szivünket, kezeinket égő vágyakozással. Atyánk, hogy segítsünk minden rászorulón. Engedd, hogy észrevegyünk minden alkalmat, amikor jót tehetünk és hogy hűségűnkkel mutassuk meg hálánkat. Jézus nevében, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten kegyelméből van üdvösséigünk, s (mások Szolgálatában fejezzük M Krisztus iránti szeretőiünket.

Teter J. Dávid (West Virginia)