Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

PÉNTEK, MÁJUS 17.

OLVASD: János ev. 15:1-11.

“Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” I. János 5:3.

IJARÁTNÖ'M, Loh Elza reggelihez hivta kis unokaliugát Si-Wei-t. Poharakba csavarta a narancsokat és megédesítette a narancslevet, aztán odaadta az egyik poharat Si-Wei-nek. Miután megkóstolta a magáét, rájött, hogy abba több cukrot tett. Megpróbálta kicserélni a poharakat, de Si-Wei ragaszkodott poharához, mondván, “Nem, nem! Ez az enyém!”

“De ez jobb”, mondta a nagynénje.

“Nem! Nem!” — ismételte a gyermek.

“Rendben van. Csak kóstold meg az enyémet.” A gyermek hagyta magát meggyőzeim és ivott egy kortyot. “Na ugye, hogy jobb?’ ’

“Igen” — ismerte el végre Si-Wei és beleegyezett a cserébe.

Nagyon gyakran vagyunk olyanok, mint a gyermekek. Ragaszkodunk akaratunkhoz, olyan drágának tűnik, hogy nem akarjuk elcserélni Isten jobb tervével. S közben Isten megpróbál rávenni arra, hogy elfogadjuk azt, amit szeretetében és bölcsességében készített számunkra.

IMAOKOZZUNK!

Szerető Atyánk, köszönjük szeretetedet és bölcsességedet, amelyekben mindig bizhatunk. Bocsásd meg oktalanságunkat, mikor ragaszkodunk saját útainkhoz és visszautasítjuk a Te akaratodat. Segíts minket abban, hogy tágra nyissuk szivünket és befogadjunk Téged életünkbe. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Isten akarata mindig a legjobb számunkra.

Desjardins Ilona (Malaya)