Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

SZERDA,MÁJUS 15.

OLVASD: Lukács ev. 24:28-35.

“És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szivünk mi bennünk, mikor nekünk szóla az úton és mikor magyarázá nékünk az írásokat?’’ Lukács 24:32.

£GY ŐSZI reggelen vékony jég réteg takarta az egyház .parkoló területén a meggyűlt vizeket. Amint a nap emelkedett, sugarai a jég egy részére estek. A másik részt betakarta a templom árnyéka. A napsütötte rész rövidesen elolvadt, mig az árnyékos részen továbbra is megmaradt a jég.

Amint ezt ablakomból figyeltem, az élet példázatát láttam meg benne. Gyakran látjuk, hogy Krisztus világossága beragyog egy otthont. A család egyik tagja fölfogja a melegét és élete megváltozik. A többiek árnyékban élnek.

Amikor Krisztus jelenlétének melege beragyogja életünket, életünk egyszerre új értelmet nyer, láthatárunk kibővül és a világ új szépséget és lehetőséget nyújt számunkra.

IMÁDKOZZUNK!

Istenünk, Jézus Krisztusban viágoltattad a világosságodat, hogy megmelegitse életünket és megolvassza fagyos szivünket. Áldj meg a mai napon Krisztus mindig hatalmas, mindig megbocsátó jelenlétével. Biztosíts bennünket arról, hogy ö él és mivel feltámadott, többé soha nem kell magunkban járnunk. Az ő nevében, Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ma engedem, hogy a 'Szivemig hatoljon az Isten által Krisztusban nyújtott üdvösség fénye és melege.

Simonton H. Róbert (Maine)