Csendes Percek, 1957 (5. évfolyam, 25-30. szám)

1957-05-01 / 27. szám

KEDD, MÁJUS 14.

OLVASD: Zsoltár könyve 39.

“Imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28:20.

ßYBRMEKEK sokszor mondják, hogy szeretnék látni Istent. Legtöbben emlékszünk arra az időre, amikor fölnéztünk az égre és kerestük Istent a felhőkben.

De Istent nem ilyen módon ismerjük meg. Nem látjuk a szelet, amely kicsavarja a jfát és ostorozza a tengert. Nem látjuk a titokzatos erőt, amely más földrészről hoz hangokat otthonunkba. A szél és a hangok azonban épen olyan elevenek számunkra, mint a látható dolgok.

A lelki dolgokat lelki módon látjuk. Istent olyan biztosan ismerhetjük, mintha testi szemeinkkel látnánk. De “gyakorolnunk kell Isten jelenlétét.”

Egy kisfiú egy szobában aludt édesapjával. A gyermek nem tudott elaludni, amíg meg nem kérdezte, “Itt vagy Apu?” és nem hallotta apjától a választ, “Igen, kisfiam”. Mikor tudjuk, hogy Isten közel van, hogy szeret minket és mi szeretjük Őt, minden rendben van.

IMÁDKOZZUNK!

Köszönjük, óh Isten, hogy mint Atyánkat ismerhetünk Téged. Biztosítasz minket hűséges szeretetedről és kegyelmedről. Nyisd meg szemeinket ma, hogy lássuk dicsőségedet az egekben és a földön. Világosítsd meg lelkünket, hogy lássuk dicsőségedet a Krisztus Jézusban, mi Urunkban. Az ő nevében kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus mondotta: “Aki engem látott, látta az Atyát.” (János 14:9.)