Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: I. János 1:5-10.

“Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint, irgalmasságodnak sokasága szerint töröld ei az én bűneimet!” Zsolt. 51:3,

\ NÉGY éves kis unoka a nagyapa hátához szorított

valami kemény tárgyat. “Mi az?” — kérdezte a nagyapa. “Mit csinálsz?” “Képet veszek a szivedről”, — felelte a kisfiú. Később a nagyapa megkérdezte unokájától: “Hogyan sikerült a felvétel? Jó volt?” “Igen, — felelte a kicsi —, csak a te szived rajta nagyon sötét.” A nagyapa meghökent, de igazat adott unokájának. Bizony nem volt tiszta a lelke.

Templomba járó és becsületes ember volt, de Isten bocsánatát nem kereste és önmagát nem adta oda teljesen Istennek. A nagyapa bement hálószobájába és térdre esve imádkozott. Beismerte bűneit és kérte Isten megbocsátását.

Erre békesség költözött a szivébe. Megérte, amit az Ige igér: “Kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek: Elérvén bitetek célját, a lélek idvességét.” (I. Péter 1:8-9.)

IMÁDKOZZUNK!

Mennyei édes Atyánk, köszönjük neked a Krisztus á:tal való megbocsátást és annak minden áldását, ővj meg bennünket a bűntől, segíts minket, hogy lelkünket tisztán megtarthassuk a világ bűneitől. Krisztus nevében kérjük. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Mindnyájunknak szükségünk van Isten megbocsátására és Krisztus váltságára.

VASÁRNAP, FEBRUÁR 26.

Édes E. Evelyn (Idaho)