Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-01-01 / 19. szám
OLVASD: Zsolt. 130, vagy Rom. 5:6-11. ‘‘Hiszen te nálad van a bocsánat.” Zsolt. 130:4. \ ZSOLTÁRIRÓ biztos volt abban, hogy Isten megbocsát a bűnös embereknek. Megbocsátott a múltban, amikor Izfáel megtért. Ismét meg fog bocsátani a jövőben is, mert Ő másképpen nem tehet. “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy senki aki őbenne hisz el ne veszszen, hanem örök élete legyen.’ (János 3:16. Czeglédy ford.) Megtörtént, hogy egy fiatal leány szégyenében elszökött hazulról. Édesanyja nagy bánkódásában, elhatározta, hogy megpróbálja leányát megkeresni. Amikor annyit 'legalább sikerült megtudnia, hogy leánya melyik városba költözött, készíttetett magáról fényképpel ellátott röpcédulákat és azokat terjesztette a városban, a következző aláírással: “örökké szeretlek!” Amikor a leány kezébe került anyja fényképe, tudta hogy az neki szól. Az üzenet szivébe talált. Haza ment, ahol édes anyja kitárt karokkal várta. Megbocsátott leányának ezekkel a szavakkal: “Soha nem szűntem meg szeretni téged, gyermekem ...!” Isten is örökké szereti gyermekeit. Jézus szenvedése erről a nagy szeretetről tesz tanúbizonyságot. Isten szeretette állandóan ott van mind azok számára, akik bűnbánó szívvel és lélekkel közelitennek Ö hozzá. IMÁDKOZZUNK!! örökkévaló Isten, alázattal közeledünk hozzád, beismerve bűneinket. Esedezzünk megbocsátásért. A te Atyai szereteted törje össze szivünket és uralkodjál raj a. Krisztus Urunk nevében kérünk. Amen. HÉTFŐ, FEBRUÁR 2 7. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Isten Krisztus által mindent megbocsát! Backus Alfréd (New York)