Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

SZOMBAT, FEBRUÁR 25. OLVASD: I. Mózes 11:27-32, vagy Zsid. 10:19-25,

.. térj meg és az előbbi cselekedeteket cselekedd ...” Jelenések 2:5.

lij AGYOjN isok ember van, aki a kitűzött célhoz vezető út felénél feladja a reményt. Sok diák, tanuló volt, van és lesz, akik tanulmányaikat nem fejezik be soha. Sajnos, vannak keresztyének is, akik az élet útján felelőtlenül járnak és megelégszenek holmi célnélküli élettel is. (Mindannyian ismerünk ilyen kérész yéneket.

Tháré, Ábrám atyja is ilyen volt. Elhatározta, hogy Kanaán földjére vándorol, de aztán felhagyott a vándorlás tervével. Elhagyta ugyan Ur-Kászdimot, ahol kibírhatatlan volt a meleg és az istentelenség, de csak Háránig ért. Itt letelepedett és itt élt élete végéig. Igaz, hogy Ábrahám elérte Kánaánt, de a terv Tháréé volt, aki azt félbehagyta.

Vájjon mi nem élünk-e ugyanúgy terveinkkel, mint Tháré élt? Sokszor mi is megelégszünk egy második megoldással, ha módunkban áll, hogy dolgokat újra kezdhessünk. Az Ur Jézus kereszthalála után Péter lelki zavarban meg akart válni az apostolságtól és viszsza akart menni halásznak. De ott, a Tibériás-tengernél az Ur Jézus megint találkozott vele. A hivó szót, melyet Péter évekkel azelőtt már hallott az Úrtól egyszer, most ismét hallotta: “Kövess engem!”

Velünk is megtörténhetik, hogy visszaesünk, de újra meghallhatjuk Jézus hivó szavát.

IMÁDKOZZUNK!

Erősíts bennünket Istenünk, azokban a napokban, amikor látásunk homályosodik. Bocsásd meg a mi gyengeségünket, mulasztásainkat, bűneinket és elhomályosodott látásunkat. Ujitsd meg az erős lelket bennünk és tarts meg minket az ígéret Földje felé vezető ösvényen. Az Ur Jézusért. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Az élet örömeineik egyik nagy forrása az, hogy Isten megengedi maradéktalanul véghezvinni eredeti terveinket.

Wade Wilfred (Anglia)