Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

CSÜTÖRTÖK,FEBRUÁR 2.

OLVASD: János 4:31-38.

“Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap és eljön az aratás? Imé, mondom néktek: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.”

£GY indiai keresztyén barátom gyakran tett bizonyságot hitéről a gyülekezetben. Csendes, kevéssel is beérő ember volt. Gazdálkodó akart lenni, csakhogy sem eladó, sem bérlelhető föld a környéken nem volt.

Egyszer meghallotta, hogy vagy húsz mérfölddel távolabb van az őserdőben egy falu, ahol földet kaphat, ha elvállalja a faluban az éjjeli őrség munkáját.

Az első keresztyén volt abban a faluban. Egy esztendeig nem is láttuk, csaknem elfeledkeztünk róla. Egyszer egy évben eljövögetett néhány szükséges holmit bevásárolni, aztán visszatért a faluba. Nem sokat beszélt az ottani életről.

Több esztendő telt el, amikor egyszer bejelentette a misszió lelkészének, hogy van egy csoport ember a faiuban, akik keresztyének akarnak lenni. Kérte a lelkészt, hogy jöjjön el és keresztelje meg őket. Úgy is volt. Az a kis csoport megtért ember lett egy virágzó gyülekezet magva, másoknak is hirdetve az evangéliumot és buzditva őket, hogy Krisztust elfogadják.

IMÁDKOZZUNK!

Atyánk, férfiakra és asszonyokra van szükségünk minden népek között, akik elmenjenek lelkeket megnyerni a mi Urunk országa számára. Segíts minket a magunk Egyházában úgy fényeskedni, hogy ifjúságunk közül minél többen álljanak be a Krisztus szolgálatába. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ismét felajánlom magamat, hogy még több szolgálatban vehessek részt p. Krisztus ügyéért, Auner M. Orvai (India)