Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: I. Péter 4:12-19.

“Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a Te rendeléseidet.” Zsoltárok 119:71.

frZ egyik bajorországi menekült-táborban karácsonyi úrvacsorázásra készültek. Egyik fiatal ember, akinek otthon mindene megvolt, és tejben-vajban fürödhetett, de most velünk együtt a menekültek keserű kenyerét ehette csupán, arra kért, hogy engedjük őt is úrvacsorázni.

Elgondolkoztam. íme, itt van ez a fiatal lélek. Odahaza nyitva állt előtte a sokféle szórakozás. Gondtalanul élte könnyelmű életét. Csak a mozi után vágyakozott, és kártyázással, rossz barátokkal töltötte el az idejét. Szivében nem volt semmi vágyakozás sem Isten után. Nem ért rá magábaszállni. Nem jutott ideje Isten színe előtt megcsendesedni. Csak a léha barátok után vágyott a szive.

Mennyire más most.

Ő is más emberré lett.

És a szivében szomjúság támadt Jézus Krisztus után. Mert a lélek szomjúságát semmi más és senki más nem tudja megelégiteni, csak Isten. És őhozzá egyedül csak Jézus Krisztuson keresztül lehet járulni. Nincsen semmi más út sem.

“Mint az áléit bús virága megújító harmatot;

Vérző szivem fájdalmára CSAK. TE hintesz balzsamot!

Könnyű sorsom terhe rajtam, ha imára nyílik ajkam.”

IMÁDKOZZUNK!

Égi Atyám, a bünbánat énekszavával járulok most Hozzád: “Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Te előled elrejtenem semmit sem lehet; Látja lelkem minden bűnöm, melynek átka sújt, Vedd le rólam, óh, Úristen, vedd le ezt a súlyt!" Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus mondja: “Jöjjetek Énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és Én megnyugosztlak titeket." (Máté 11:28.) Csapó Ferenc (Maryville, Tenn.)

SZERDA, JANUÁR 25.