Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: János 12:20-32.

“Uram, látni akarjuk Jézust!” János 12:21.

I^ÉT görög fiatalember ... Messze Görögországból. Talán éppen Athén városából jöttek ide. Furcsa ... Hát nem találtak boldogságot abban az előkelő városban? Hiszen ott minden utcasarkon templomok és oltárok állnak. Hiszen a görögök vallásában olyan sok márványtemplom, szépen faragott szobor van. Nem elég az?

Nem.

Mert azok a szobrok némák maradtak a gyötrődő, kereső lélek imádsága előtt.

És ők éppen olyan szomjas szivvel jöttek ki a templomból, mint ahogyan oda bementek. Vájjon hol találhatnának kielégítést szomjas lelkeiknek?

És akkor valahogyan a fülükbe jut, hogy Jeruzsálemben van Valaki, aki úgy vonzza a kereső és megfáradt sziveket, mint a virágkehely a méhet.

És fizetni sem kell neki.

Talán el sem búcsúztak az ismerősöktől. Talán mindenfélét otthagytak. Talán még a rokonaik sem értették meg, hogy mire szomjas a két fiú szive.

És most itt vannak ...

Pülöp, a tanítvány nem vitatkozik velük. Nem tartja fenn őket hiába. Tudja, hogy a két idegennek nem szép szavak kellenek. A kézszoritás nem elég.

És Jézus elé kerül a két kereső fiatalember. iS odafent, a mennyei seregek új dicséretet zengenek. Két megfáradt vándor hazatalált ...

IMÁDKOZZUNK!

Öh Uram, szent Igéd mondja, hogy Te énérettem is meghaltál. Én helyettem is eleget tettél. Fogadj be engemet. Zárd karodba bűnbánó gyermekedet. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Egyedül Jézus Krisztusnál találhatok igazi békességet, ő MA IS vár team. Csapó Ferenc (Maryville, Tenn.)

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 26.