Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-01-01 / 19. szám

OLVASD: I. Thessalonika 5:16-24.

“Örüljetek az Urban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!’’ Filippi 4:4.

I'ÁVOL, a hegyek felett még meg-megvillámlott az ég s a sötétlő felhők között itt-ott még villám cikázott át, de a felhőszakadás már elmúlt.

A szeliden csobogó patak most szilaj áradattá duzzadott, és a tajtékzó forgatag fatörzseket, gerendákat sodort a Tisza felé. Bokrokat, fákat, mindent elöntött a szennyes áradat. Ahol azelőtt a sárgarigó költögétfe békés kicsinyeit a füzfabokrok illatos csendjében, ott most pusztulás, romlás lett úrrá. Ott lent, a kanyarban a vízimalmot mindenestől elvitte a viz. A hidat is hiába keresem.

Tegnap még vidám és boldog volt mnden. Gondtalanul fütyült a rigó, dalolva vitte a vállán a zsákokat a molnár, és kacagott a néfeljts a patak partján.

És akkor jött a felhőszakadás ... És most odavan minden . .. Odavan a verejtékes munka gyümölcse, odavan a féltő szeretettel babusgatott virágoskert. Minden...

De ime, a felhők már messzire járnak. A felhőszakadás után újra kiderült. És ott, a kéklő magasságban újra szivárvány ragyog. Újra kacag a napsugár.

Mert Isten adja a felhőszakadást is néha ... . Hogy a lázasan dolgozó kezek újra imádságra kacsolódjanak ... És túláradó szívvel örüljünk az Urban.

IMÁDKOZZUNK!

Uram, oly sok nehézségen mentem már keresztül; úgy besötétedett felettem az ég; úgy megpróbál az élet zivatarja! Te végy körül szerelmed napsugarával, Jézusom; s nyissad öröménekre megfáradt ajkamat. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Jézus mondja: “Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (János 11:25.)

Csapó Ferenc (Maryville, Tenn.)

KEDD, JANUÁR 24,