Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)

1956-03-01 / 20. szám

OLVASD: Korinthusi II. levél 4:13-18.

“Bizony, bizony mondom nék'íek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örökélete van: és mem megy a kárhozatra, hanem ál alment a halálból az életre.” János 5:24.

p OGSÁGOM alatt egy reggeli torna alkalmával a fogházudvar falán lepke gubóját pillantottam meg. Éppen az akasztófák közelében volt. Elgondolkoztam: mily sokáig kellett az állatnak sötét börtönébe zárva élnie, mig végre napvilágot látott.

Amint elnéztem a gubót, önkénytelenül az örökélet jutott eszembe. Eszembe jutott az ember élete, aki bűnben él, sötétségben van ezen a földön. És ahogyan a lepke a világosság után vágyik és a világosságra jön, hogy azután meghaljon ugyanúgy vágyik a mi lelkünk is az örök világosság után. A mi életünk is, ha hiszünk Jézusban és követjük az Ur Jézus Krisztus útjait nem ér itt véget ezen a bűnökkel teli, sötét földön, hanem az örök világosságban folytatódik. Azért igyekezzünk itt e földön hittel magunkba fogadni az Ige tanításait és szeretetben járni, hogy elnyerhessük az örökélet világosságát.

IMÁDKOZZUNK!

Ő szentséges mennyei Atyánk! Hálát adunk Neked mindazokért a tanításokért, amelyeket a Te szent Igédben élőnkbe adsz. Kérünk, adj a szivünkbe békességet és világosítsd a mi értelmünket, hogy meg tudjuk ismerni a Te útaidat és azt cselekedjük, amit Igédben élőnkbe adsz. Segíts, hogy meg tudjunk nyugodni a Te szent akaratodban azzal a tudattal, hogy ez a földi élet csak egy szebb, örökkévaló életnek előkészítő ideje. A mi Urunk, Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Ma és mindennap felveszem a keresztemet és alázatosan megyek a Krisztus nyomdokain, Kitani Hisao (Japán)

CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 12.