Csendes Percek, 1956 (4. évfolyam, 19-24. szám)
1956-03-01 / 20. szám
OLVASD: Korinthusi I. levél 15:16-23. “Mert amiképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban mindnyájan megelevenittetnek." I. Kor. 15:22. JGY idősebb japán házaspár több mint félszázadon keresztül szolgált az Ur Jézusnak, mint Mesterének. Mindenben, mint a tanuló a tanítómesterét, úgy követték az Ur Jézust. Az Ő életük mintaképe volt az igazi keresztyén életnek. Egyszer egy Nagypénteken, néhány napi gyengélkedés után, az öregasszony egy kissé jobban érezte magát és férjével együtt zsoltárokat énekelgetett, amelyeket úgy szeretett egész életében. Azután csendesen elaludt. Csak az Ur kebelén ébredt fel. Földi maradványait Húsvét első napján helyezték örök nyugalomra. Az ő férje irta a következő sorokat: “Őt elszólitotta az Ur az örök Élet Honába, amely nincs időhöz, határokhoz és helyhez kötve. Én olyan közel érzem őt magamhoz, hogy eszembe se jut, hogy már nincs itt e földön. Ellenkezőleg az ő erős hitben való dicsőséges elmenetele olyan jóleső érzést és reménységet ad, amelyért csak hálás tudok lenni a jó Istennek. Emléke úgy él bennem, mint a viszontlátás után való vágyódás.” Ez az eset számtalanszor megismétlődhet azoknál, akik, szei’etik az Ur Jézust, mint Mesterüket, az Ő nyomdokain járnak és hisznek az Ő feltámadásában. IMÁDKOZZUNK! Mi Atyánk, mi szegény bűnösök, köszönjük a Te nagy ajándékodat, akit adtál nekünk az Ur Jézus Krisztusban. Kérünk Téged, segíts meg minket, hogy tudjuk őt követni, a Te közeledben élni. A mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: örökké él, akiben él a Krisztus. Iglehart T. Edwin (New-York) PÉNTEK, ÁPRILIS 13.