Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)
1955-01-01 / 12. szám
“Ö ami tőle telt, azt teve.” Márk. 14:8. Olvasd: Márk. 14:3-9. f ÖL»DI ittléte alatt Jézus sohasem követelt senkitől sem olyasmit, ami méltánytalan lett volna Megdicsérte az özvegyasszonyt, aki két fillért vetett a perselybe. Elmarasztalta azt az embert, aki elásta a talentumát attól való (féltében, hogy Ura ott is takar, ahol nem vetett. Az asszony, aki megkente Őt a drága alabástrom szelencéből, szintén nem tett méltánytalan dolgot. Kétségtelenül áldozatot hozott vele, de a Mester iránt való szeretete megteremtette benne mind az akaratot, mind pedig a lehetőséget arra, hogy az alkalomhoz méltóan cselekedjék. Emlékezetét hirdetni fogják nemcsak azért, amit tett, hanem azért is, mert kész volt az alkalomhoz méltó módon cselekedni. Ha önmagunkat ennek az asszonynak a cselekedetén mérjük le, bizony a legtöbben hijjával találtatunk. Pedig nem várhatjuk Jézustól, hogy reánk árassza áldásait, ha mi csak jóval tehetségünk határa alatt vagyunk hajlandók adakozni. A Mester csak azoknak mond'a “Jól vagyon, jó szolgám”, akik becsületesen igyekeznek megtenni azt, ami tőlük telik, és teszik azt örömmel! Pál apostol mondja, hogy Isten szereti a jókedvű adakozót. Amit csak akkor vagyunk képesek gyakorolni, ha először önmagunkat adjuk az Urnák. IMÁDKOZZUNK! Uram, enged, hogy soha ne felejtsük el, hogy adakozásunkban mindig megmutatkozik Irántad való szeretetünk. Ahogy nő a szeretetünk, úgy nő bennünk a vágy is, hogy velünk közölt áldásaidat másokkal is megosszuk. Légy segítségül azért nékünk. hogy egyre teljesebben szentelhessük oda magunkat Néked és Országod munkálásának. A Jézus nevében, Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: “Aki szűkön vet, szűkén is arat; és aki bőven vet, bőven is arat.” (II. Kor. 9:6.) Gross O. János (Kentucky) FEBRUÁR 27.
