Csendes Percek, 1955 (3. évfolyam, 12-17. szám)

1955-01-01 / 12. szám

“Önmagunkat adták először az Urnák.” II. Kor. 8:5. Olvasd: II. Kor. 8:1-9.

\ CSALÁD az asztal körül ült. Az apa vezette a családi áhítatot. Odafordult a legidősebbik leányhoz és igy szólt: “‘Erzsiké, te Isten leánya vagy. Neki van elsősorban joga hozzád. Ne felejtsd ezt el sohasem!” Aztán sorba mindegyik gyermekéhez igy szólt az apa; mert mindegyik gyermeke az Urnák voit szentelve. Ahogy az az évek teltek, egyenként adta oda magát mindegyik gyermek az Urnák, elismerve az Ur feltétlen igényét az életére nézve.

Valami ehhez hasonló odaszentelődés a magyarázata annak, hogy az első keresztyének olyan bőkezűek voltak az adakozásban. Nem azért adtak ők elsősorban, mert ismerték a szükségeket, hanem mert először önmagukat adták az Urnák, és az Urnák Lelke tette őket késszé arra, hogy másokon erejükön felül is segítsenek.

Az Ur azt akarja .hogy mi is először egyenként önmagunkat adjuk oda Néki. ő odaszentelte magát nékünk, és a mi Atyánk odaajándékozott bennünket Neki. Vájjon megtörtént már az életünkben ez az átadás? Vájjon meglátszik az életünkben, hogy mi mindenestől fogva nem a magunké, hanem az Övé vagyunk? Testestől, lelkestől,

Boldog az, aki naponként odaadja magát az Urnák, hogy cselekedje az ő akaratát.

IMÁDKOZZUNK!

Áldott Urunk, elismerjük a Te feltétlen igényedet az életünkre. Véreddel vásároltál Te meg bennünket a magad számára. Odaadjuk hát magunkat és mindenünket, amink van. Használj bennünket a Te szolgálatodban és a Te nagy neved dicsőségére. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

A keresztyén sáfárság forrása az, hogy önmagunkat teljesen és feltétlenül odaadjuk Krisztusnak.

FEBRUÁR 28.

Prins Jakab (Michigan)