Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-03-01 / 2. szám

MÁRCIUS 13.

“Mivelhogy pedig a hitnek mibennünk is ugyanaz a lelke van meg, amint írva van: Hittem és azért szóltam; hisszük mi is és azért szólunk ...” II. Kor 4:13.

j G Y bizonyos közlegény, miután a tüzvonalból főhadiszállásunkhoz visszaérkezett, első útját hozzám irányította. Szinte legelső szavai ezek voltak: “Lelkész úr, én nem félek, Istenben hiszek. Imádkozom. Istenhez tekintek erőért, hogy keresztül segítsen a veszedelmeken. Nagyon kérem, írjon szüleimnek és tudassa velük, hogy jól vagyok, mert aggódnak értem.” i

Nehány nap múlva a következő levelet kellett Írnom szüleinek: “Fiúk híradós szolgálat közben elszakadt hadtestünk főoszlopától. Jelenleg az eltűntek között tartjuk számon. De amennyire Jóskát megismertem, bárhol legyen is most, ő mindenkor Istennel van.”

Áldott bizonyosságuk mindazoknak, akik Krisztusban üdvösséget nyertek, hogy legyenek bármely társaságban, bármilyen körülmények között, ők mindenkor Istennel vannak.

Mennyei Édesatyánk, köszönjük, hogy most is itt vagy velünk, amint előtted elcsendesedik szivünk. Tehozzád menekülünk a világ lármájából, hiábavaló hajszájából, hogy a te csendességedben meghalljuk, mi a te mai üzeneted számunkra, őrizz meg minden bűntől, a kisértés erejétől, hogy jelenlétedből ki ne essünk, sőt a te megismerésedben növekedjünk, és egy napon majd futásunkat jól bevégezve állhassunk meg szent színed előtt, a te országodban, a Jézusért, ÁMEN.

McLeod G. Walter (New York).

Olvasd : Tit. 2:11-15.