Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
“Aki pedig hallgat engem, lakozik bátorságosan, és csendes lesz a gonosznak félelmétől.” Péld. 1:33. [ GY jámbor szerzetes reggeli elmélkedését végezte a folyamhoz közel fekvő dombon. Egyszerre csak egy férfira lett figyelmes, aki a túloldalról éppen a folyam átúszására készült. Az ember előszöris letérdelt és imádkozott. Azután nekivágott az erőssodru folyamnak, de belefulladt. Később egy másik férfi érkezett a vizhez. Ez minden különösebb előkészület nélkül nekiindult és sikeresen átúszta a folyamot. A szerzetes nem tudta mit is gondoljon. Miként is történhetett meg, hogy az az ember, amelyik imádkozott, ottpusztult; a másik pedig, amelyik nem imádkozott, élve maradt. Gyorsan lesietett a második ember elé, aki ott száritgatta magát a folyóparton és elmondotta néki mindazt, ami reggel óta a szeme előtt végbement. Erre a férfi a következőt válaszolta: “Azt az embert, akit ön itt a folyamban elveszni látott, már régóta ismertem. Többször is mondogatta, hogy neki ugyan nincs szüksége imádkozásra, csak mikor nagy veszedelem környékezi. A magam részéről, én már hosszú idő óta rendszeres imaéletet élek és igy megtanultam, hogy Istennel szüntelen való fohászkodás útján állandó közösségem legyen.” Az élő hitélet egy legjellemzőbb vonása, a Krisztussal járó hivő állandó Istentől való függése, a szivéből állandóan felfelé törő imádságos lelkűiét. Az ilyen lélekre vonatkozik a Zsoltáros mondása, hogy ‘bátorságosan lakozik és csendes lesz a gonosznak félelmétől”. Hadd lássuk meg Uram, hogy szenvedéseink és kudarcaink gyakran annak a következményei, hogy elhagytunk tégedet, az élő vizeknek forrását. Hadd lehessen életem mindenkor belőled táplálkozó, reád támaszkodó, általad vezetett. Azi Ur Jézus drága nevében kérlek, ÁMEN. Olvasd : Luk. 21:33-36. Krikorian Margit (Libanon). MÁRCIUS 14.
