Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-03-01 / 2. szám
“Vessed az Urra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.” Zsolt. 55:23. HUAYLE VILMOS püspök emlékezik meg egyik történetében egy fiatalemberről, aki látszólag anyagi erején felül volt kénytelen a szeretteiről gondoskodni. Szűkös fizetéséből nem csupán idős édesanyját, de még özveggyé lett nővére egész családját is eltartotta. Emellett bőkezűen támogatta sok nehézséggel küzködő gyülekezetét. Nagy számmal fordultak hozzá segítségért gondok és kétségek között hányódó emberek is. “Fiam”, — szólt hozzá egy napon a püspök, “nem értem, hogyan vagy képes erre. Ennyi teher bizonyára a földre sújt.” “Ó nem”, — felelte szelíden az ifjú — “Ennyi teher engemet csak felemel.” Igen, Isten egy egyszerű módszerről gondoskodott, hogy még a legnagyobb teher alatt se roskadhassunk öszsze. Átengedhetjük néki, reábizhatjuk teljesen életünk legnagyobb terheit is. Hogyha imádságban, hittel odabizzuk magunkat, figyelmünk a teher nagyságáról átsiklik erejének mindenható hatalmára. Isten mindenkor hajlandó elegendő erőt adni összes terheink elhordozására. A Mester mondja: “Jöjjetek mindnyájan énhozzám, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és ÉN megnyugosztlak titeket!” (Máté 11:28.) Köszönöm Édesatyám, hogy a Te erőd nagyobb minden mi gondjainknál, a Te közelséged többet ér minden mi képességeinknél, a Te türelmed és szereteted hosszantüröbb minden mi üldözőinknél. Töltsd ki erődet a mai napon is szivemben olyan mértékkel, hogy kötelességemet Irántad és embertársaim iránt egyaránt teljesíthessem, a Krisztusért, ÁMEN. Olvasd : II. Kor. 1:3-7. Parks Imre (Indiánál, MÁRCIUS 8 .
