Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-01-01 / 1. szám
“Mert aki cselekszi az én menyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.” Mat. 12:50. j^E G TUDJUK ÉRTENI, hogy mikor zavarok jelentkeznek az életünkben, bosszankodunk. Igaz ez nem bölcs dolog. Azzal a kopogtatással az ajtónkon, mikor el vagyunk foglalva irodai vagy házi munkánkkal, lehet ,hogy egy élet jelentkezik, akit Krisztus vonzókörébe vezethetünk és talán örök barátság kezdődhet vele. Minden zava” az életünkben Isten eszköze lehet arra, hogy kimozdítson bennünket a megszokott kerékvágásból s új kijelentések és szolgálatok felől láttasson velünk látásokat. Életünk rohanó taposó-inalmában oly zsúfoltan vagyunk, hogy kiszorítjuk belőle és elhanyagoljuk Istent. Ezért még a betegséget, sőt még egy, bennünket ágynak döntő balesetet is úgy tekinthetünk, mint alkalmat a magunkba mélyedésre és Istennel való közösségre, amire mindennél nagyobb szükségünk van. Bármiben vagyunk is foglalatosak, semmi se lehet olyan fontos, mint az a tanítás, amibe Jézus volt elmerülve, mikor anyja és testvérei jöttek hozzá, hogy beszéljenek vele. Semmi zavaró körülménye az életünknek nem lehet zavartkeltőbb a számunkra, mint a tarzuszi Pál lelki élménye volt a damaszkuszi úton. S mégis: gondoljuk csak át, milyen eredmények származtak belőle. örökkévaló Atyánk, cselekedő, hogy sohase ne legyünk annyira elfoglaltak a magunk dolgaival, hogy ne örüljünk, ha Te meglátogatsz bennünket és megzavarod a terveinket. Áldj meg bennünket, hogy éberek legyünk nehézségekben jelentkező alkalmak meglátásában; engedd meglátnunk, hogy életünk ma jelentkező nehézségeiben is találhatunk alkalmat arra, hogy szolgálhassunk Néked. Krisztus nevében, aki igy tanított imádkozni minket: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ...” ÁMEN. Olvasd : Mát. 12:46-50. Pader Q. Károly (Nebraska). JANUÁR 2 6.