Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-01-01 / 1. szám

JANUÁR 2 7.

"Amennyiben megcselekedtétek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” Mát. 25:40.

g OKSZ.OR eltelik az egész délelőtt s nem vagyunk képesek elvégezni, amit erre az időre elterveztünk, mert számtalanszor megzavartak bennünket munkánkban Átjön a szomszédasszony, hogy tejet kérjen kölcsön; betoppan egy barátunk, mert betegség van a családjában és azt kell elpanaszolnia. Berohan a kisfiúnk az udvaron végzett játékából és kiáltja: “Édesanyám, gyere, nézd n eg, mit csináltam!” Gyakran bosszankodunk az ilyesm'n, de csak azért, mert nem látjuk az ilyen megzavarásokban a krisztusi szolgálatra való drága alkalmat, ami pedig felénk kínálkozik bennük. Alkalom arra, hogy segítsünk egy felebarátunkon; hogy megvigasztaljunk egy jó barátot; hogy szeretetteljes érdeklődéssel forduljunk a gyermekünk felé. Jézus sohasem sietett annyira, hogy egy kedves szót vagy egy szeretetteljes cselekedetet elmulasztott volna, ha arra alkalma nyílt.

Sohasem tudhatjuk, milyen csodálatos lehetőség nyílik meg számunkra, minden zavaró életkörülményben; csodálatos alkalom arra, hogy szeretettel szolgáljunk a Krisztus nevében. Hát nem azt mondja éppen mindanynyiónknak: “Amennyiben megcselekedtétek eggyel ez tn legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedté.ek meg”?

Drága mennyei Atyánk, most azért könyörgünk, hogy életünk ne váljék merev menetrendek rabszolgájává, hanem maradjon időnk kedves szavakra és szeretetteljes cselekedetekre. Töltsd meg a szivünket egymás iránt való szeretettel. Megváltónk nevében kérünk. ÁMEN.

Olvasd: Mát. 25:31-40.

Drake C. W.-né (Pennsylvania).