Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-07-01 / 4. szám

“Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, óh Isten.” Zsolt. 42:2.

Olvasd: Zsolt. 42:1-6, vagy Ján. 14:15-18.

MIKOR A HÁBORÚ folyamán a Fülöp-szigetek megszállás alatt voltak, 1942-ben a guimbai templom körül több csapat is állomásozott. Volt a katonák közt egy hadifogoly, akit a megszállók mint gépkocsivezetőt alkalmaztak. Néha elbeszélgettem vele. Elmondta, mennyire szeretne istentiszteletre jönni. Hát hónapon át volt hadifogoly, de nem volt alkalma istentiszteleten résztvenni. Kérte a parancsnokát, engedje el templomba, de nem kapta meg az engedélyt.

Egyik vasárnap reggel, miközben prédikáltam, egy pillantást vetettem az ablakon át az utcára. S ott láttam ezt a hadifoglyot, amint Bibliáját a szivére szorítva állt az utcán, arccal a templom felé. Amint ránéztem, tudtam, hogy ő most szivét-lelkét Istennek tárta ki. Testben hadifogoly volt. Teste felett nem rendelkezhetett, de lelkét az Ur elé vihette. A templomba nem volt szabad belépnie, de lélekben egyesülhetett velünk, kik odabent a mi Urunkat és az ő Urát, a Jézus Krisztust imádtuk.

IMÁDKOZZUNK:

Istenünk, segits minket, hogy szüntelen kutassunk Teutánad. Hadd érezzük át a Te hatalmadat ma is. Vezetésedért könyörgünk, hogy még a megpróbáltatások között is hívek maradhassunk Hozzád. Életünket Néked adjuk, Atyánk! Könyörgünk, tölts el minket bátorsággal és erővel. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Krisztus minden foglya lélekben szabad!

De los Santos Tamás, (Fülöp-szigetek)

JULIUS 20.