Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1953-07-01 / 4. szám
JULIUS 11. “Avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának/’ I. Móz. 4:9. Olvasd : Rom. 12:17-21; 14:7-9. ORVOSOK tanácskoztak egy gyógyíthatatlan gyermek U szüleivel. Miután megállapították, hogy a gyermek valóban gyógyíthatatlan, azon tanácskoztak a szülőkkel együtt, miként adják tudtára ezt a szomorú hirt a betegnek. Végül is kezelő orvosa közölte a fiúval betegsége gyógyithatatlanságát. Az erre az orvoshoz fordult és azt kérdezte: “Hogyan közöljük ezt a szomorú hirt szüleimmel?” A beteg fiú ettől a perctől kezdve nem a saját aggasztó sorsán bánkódott, hanem az érte aggódó szüleit féltette. Saját sorsán túllátva megtanulta, hogy az ő életén kivü1 még van drágább élet: a szülei élete. A beteg ifjú lelkiállapotát és szüleiért való aggódását Kain nem tudta felismerni, e nemes gondolkodást nem tudta magáévá tenni. Ezért gyilkolta meg Ábelt. Hittestvéreink között is vannak, kiknek élete nyomasztó gondokkal terhelt. Talán súlyos betegséggel küzdenek. Ezen azonban túlteszik magukat és nemcsak maguknak, hanem embertársaiknak is élnek. Az ő csendes szolgálatuk példát és útmutatást ad az egészséges emberek számára, akik testi és szellemi erejük birtokában még többet tehetnek embertársaikért, mint “a gyógyíthatatlan beteg ifjú.” Az igazi keresztyének nem magukért, hanem Istenért és embertársaikért élnek. IMÁDKOZZUNK: Minden segedelemnek Istene! Segíts bennünket, hogy a mindennapi küzdelmes életben a saját sorsunk mellett megláthassuk a mások szenvedését, fájdalmát és nélkülözéseit; hogy keresztyéni ér( zülettel és krisztusi szeretettel segíthessünk másokon. Segíts megtalálni magunkat Tebenned és az Ur Jézusban, Akinek nevében könyörgünk. Ámen. MA EZEN GONDOLKOZZUNK: Akkor vagyunk megelégedve magunkkal, mikor mások sorsa érdekel. Milligan s. Károly (New Hampshire)
