Csendes Percek, 1953 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1953-05-01 / 3. szám

“Csak a közelben vagyok-e én Isten, azt mondja az Ur, és nem vagyok-e Isten a messzeségben is?” Jer. 23:23.

Olvasd: Ésa. 55:8-13, vagy 1. Kor. 9:9-14

^ KIS KÁROLY HERCEG a Westminszter-székesegyház karzatáról nézte végig édesanyja, Erzsébet királynő koronázását. Végignézte azután, amint édesapja, nagybátyjai, unokatestvérei és a birodalom előkelői sorban térdethajtottak a királynő előtt és hűséget esküdtek neki.

Mikor Jézus arra tanította tanítványait, hogy Istent imádságukban “Mi Atyánk”-nak, — atyjuknak — szólítsák, új megvilágításban helyezte számunkra Istent, Akit “távolvaló” hatalomnak ismertek addig, Krisztusban nyilvánvalóvá lett, mint “közelvaló” szerető mennyei Atya.

(Ma az ellenkező veszedelem fenyeget. Az, hogy túlságosan is családi és baráti alapon képzeljük el Istent, mint valami jóságos földi atyát s megfeledkezünk arról, hogy ő feltétlen Ur, felséges Király, mindenható Isten.

(S akkor nemcsak olyankor tiszteljük Őt Istenünkként, amikor szeretetével vagy ítéletével utolér. Nem is csak akkor, amikor örömünkben vagy félelmünkben mi közelitünk Hozzá. Hanem szüntelen, — úgy amint természeten, történelmen, váltságunkon keresztül megismertük Őt világ Urának, . félelmetes Szentségnek és végtelen irgalma Szeretetnek.

IMÁDKOZZUNK:

Mennyei Édesatyánk, aki világ Királya vagy, köszönjük irántunk való nagy-szeretetedet. Segíts bennünket, hogy engedelmesen szolgáljunk és híven szeressünk Téged. Hadd mutassuk ki Irántad való szeretetünket azzal, hogy szeretettel szolgálunk másoknak is a Te nevedben. Jézusért kérünk. Ámen.

MA EZEN GONDOLKOZZUNK:

Én a Király gyermeke vagyok!

Forster M. Katalin, tanítónő, (Ausztrália)

JUNIUS 16.